Krasznahorkai – Út a Nobel-díjig címmel egyedülálló kiadvány jelent meg a Könyves Magazin gondozásában. A kötet esszéken, interjúkon, archív fotókon, háttértörténeteken keresztül vezeti be az olvasót az író univerzumába.
“Célunk a több mint kétszáz oldalas könyvvel az, hogy minél többen megismerjék a Nobel-díjas író életét, és minél több belépési pontot tudjunk bemutatni ehhez a gazdag életműhöz. Aki a hosszú mondatoktól tart, ezúttal annak se kell félnie. Krasznahorkai életműve egyéni teljesítmény, nemzeti üggyé mi, olvasók tudjuk tenni” – mondta Valuska László, a kiadvány főszerkesztője a hétfő esti budapesti bemutatón, amelyen a könyv számos szerzőjével beszélgettek.
Mint Valuska László fogalmazott, ha valaki Nobel-díjas lesz, mindenhová eljut a híre és a világörökség része lesz. Hozzátette, hogy a bookazine-nak indult, de könyvvé duzzadt kiadvány érdekes és fontos információkat kínál arról, mit gondol Krasznahorkai László a humorról, az angyalokról, az apokalipszisről, a reményről, a művészetről, a valóságról vagy a filmrendező Tarr Bélával való kapcsolatról.
Ruff Orsolya felelős szerkesztő arról beszélt, hogy egy Nobel-díj mindig fényt vet az adott alkotó teljes életművére. “Ezúttal nemcsak az életművet ismerőkre gondoltunk, hanem azokra is, akik csak most ismerkednek azzal. Számos ponton be lehet lépni ebbe a világba, akár a Sátántangó, akár a filmek, akár a novellák felől” – fejtette ki.
Kiemelte, hogy a könyvben vannak esszék, klasszikus újságírói alkotások, ehhez társul a vizualitás. Polgárdi Ákos művészeti vezető elmondta, hogy többek között az izgalmas képanyaggal törekedtek az életmű vizuális motívumainak bemutatására, emellett olyan kincsekbe is betekintést nyer az olvasó, mint például Spiró György neki írógépen írt hosszú levele vagy Esterházy Péter vicces képeslapja.
A könyv négy részre tagolódik: az első egyfajta általános áttekintést ad az életműről, a második az 1985-ben megjelent, és meghatározó regényt, a Sátántangót állítja a középpontba, a harmadik a fordítók szemén keresztül a külvilág által kialakított Krasznahorkai-képet mutatja be, a záró rész pedig a Nobel-díjra és annak következményeire fókuszál.
A kötet egyik legfontosabb eleme azon beszélgetés írásos (és Krasznahorkai által e könyv számára finomhangolt) változata, amelyet 2017-ben a Margó Irodalmi Fesztiválon folytattak vele.
Ruff Orsolya beszélt arról is a rendezvényen, hogy a Sátántangó-fejezethez számos elemet Krasznahorkainak a 2024-ben az Osztrák Nemzeti Könyvtár gondozásába került irodalmi hagyatékából használtak fel. Valuska László kiemelte: a Sátántangó kapta a legtöbb külföldi irodalmi díjat, ezt fordították le a legtöbb nyelvre, és ebből készítette 1994-ben Tarr Béla ikonikus, 7,5 órás filmjét.
Az esemény egy másik kerekasztal-beszélgetésén a film oldaláról közelítettek Krasznahorkai életművéhez. Vágvölgyi B. András író, újságíró, filmrendező felidézte, hogy a kilencvenes évek elején barátkoztak össze Krasznahorkaival, akivel aztán Szerbiában, az Egyesült Államokban és Japánban is közös utazásokat tettek.
“Magas irodalomból nagyon nehéz filmet csinálni, kevés a jó példa erre, de a Sátántangó mindenképpen ez a kategória. A regény és a film egy univerzum” – fogalmazott Vágvölgyi, aki elmesélte, milyen szerepe volt abban, hogy Japánban ne csak íróként, hanem apokalipszis-szakértőként is tekintsenek Krasznahorkaira.
Török Ferenc forgatókönyvíró, filmrendező kitért arra, hogy huszonegynéhány évesen ott volt a Sátántangó bemutatóján. “Hét és fél órán át láttam Esterházy Péter hajkoronáját, ugyanis előttem ült három sorral” – jegyezte meg.
Krasznahorkai és magyarországi kiadója kapcsolatáról Dávid Anna, a Magvető igazgatója beszélt, aki tavaly decemberben ott volt Stockholmban a Nobel-díjak átadásán.
“A nyolcvanas években a Kádár-korszak elég érdekesnek tűnt Nyugat-Európa számára, innen próbálták Németországba kivinni az alkotókat, hogy nyugodtan tudjanak dolgozni. Ez Kertész Imrére és Krasznahorkai Lászlóra is érvényes volt, az ő német ösztöndíjaik segítettek nekik életpályájuk előrejutásában. Most, a tizenhat év után kialakuló friss, új rendszerben a magyar kultúra feladata az új írók megsegítése” – szögezte le Dávid Anna.
A Krasznahorkai keleti szövegeivel foglalkozó Szilák Flóra irodalomtörténész megjegyezte, hogy az író Japánban, Kínában, Mongóliában és más ázsiai országokban tett utazásai terelték végképp más irányba életművét.
“Utazóként egy teljesen más kultúrába került. Kelet-tapasztalata egyrészt az utazásélményekből, másrészt a helyi kultúrák tanulmányozásából állt össze, egy-egy regényében részletesen leírja, hogy néz ki egy kolostor, milyen könyvek vannak benne, és miért éppen azok. Figyelme a természettudományok felé is irányul, például amikor hosszú eszmefuttatást tesz a végtelenről” – fejtette ki Szilák Flóra.
A Krasznahorkai – Út a Nobel-díjig című kiadvány szerzői között szerepel még mások mellett Szegő János, Nyáry Krisztián, Bazsányi Sándor, Bakó Sára, Szeker
(MTI)
