Eltűnt vagy kihalóban lévő településekről mesélnek képek és tárgyak a pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Múzeumában csütörtökön megnyíló új kiállításon.
Az intézmény közleménye szerint az Atlantisz – Kis világok című nemzetközi kiállítássorozat pécsi tárlata annak köszönhetően jött létre, hogy magyarországi, romániai, szerbiai, horvátországi, szlovéniai és németországi kutatók keresték fel a kihalófélben lévő falvakat vagy felszámolt települések helyét, beszélgettek egykori lakóikkal, gyűjtöttek össze történeteket, tárgyakat, fényképeket.
A jelenkori képek 2024 tavaszán, egy több ezer kilométeres út során készültek, csakúgy, mint azok a hangfelvételek, amelyek alapján a kiállításokat kísérő hanginstallációk létrejöttek – jelezték.
A magyarországi kiállítás alapját képező kutatásokat egy újvidéki történész, a Pécsi Tudományegyetem kutatói és a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa végezték.
A kiállításon a magyar falvak közül a Tolna vármegyei Dolina, a baranyai Korpád és Gyűrűfű, az észak-magyarországi Derenk és a vajdasági Terján történetei láthatók.
Mint a közleményben felidézik, Dolina hanyatlása 1946-ban, a németek egy részének kitelepítésével kezdődött. A falu helyét felszántották és csak 2022-ben, a kápolna harangjának megtalálásával került vissza a köztudatba.
Korpád “nem fejlesztendő településként” lett halálra ítélve a hetvenes években. Helyét ma vadban gazdag erdő takarja, házai eltűntek, az emberi település utolsó tanúi az elvadult gyümölcsfák. A faluról egykori lakója mesél.
Gyűrűfű szintén a hetvenes évek településpolitikája következtében szűnt meg. Az “elsodort falu” története jól ismert, bejárta a korabeli sajtót. Gyűrűfű ökofaluként újratelepült, a kiállítás a régi és az új Gyűrűfű történetét meséli el.
A lengyel (gorál) kisebbség által lakott Derenk az első világháború után vált határfaluvá, elveszítve hagyományos kulturális és gazdasági kapcsolatait. A második világháború alatt vadrezervátummá alakították a területet, ezért a lakosokat kitelepítették a faluból. A falu ma a magyarországi lengyel kisebbség fontos emlékezethelye.
A vajdasági Terjánt az 1950-es években számolták fel. A dohány- és virágmagtermesztéssel foglalkozó magyar lakosság egy tömbben költözött át a szomszédos Csókára, továbbra is megtartva “terjányi” identitását.
A kiállítás Romániából a Vaskapu-erőmű építésekor elárasztott, törökök által lakott Ada-Kaleh, a lassanként kihaló Magyarherepe, az egykor németek által lakott Lindenfeld és a közeli rézbánya zagytározójába fulladó Szászavinc (Geamana) történeteit meséli el.
Szerbiából a második világháború végén internálótáborrá alakított Gakovo és Krusevlje története ismerhető meg. Gakovo az évek során újratelepült, Krusevlje lakatlanná valt.
Horvátországból Zagorje, Banija és Baranja régiók egyes, különböző okok miatt kihalóban lévő falvait mutatják be. Az Isztria-félszigeten álló, egykor olaszok által lakott Zavrsje (Piemonte d’Istria) története és az Adria szigeteinek néhány kihalt, illetve kihalóban lévő faluja szintén szerepel a tárlaton.
A szlovéniai Novi Log (Neulag) házait a második világháborúban pusztították el olasz csapatok, Stari Tabor (Alttabor) német lakói már korábban elhagyták a vidéket. Vrsicből a jobb megélhetést biztosító partvidéki településekre költöztek lakói, míg Trbiz 2023-ban egy időjárási katasztrófa következtében vált lakhatatlanná – olvasható a JPM közleményében.
(MTI)
