Átadták a Raoul Wallenberg-díjakat szerdán Budapesten. A vészkorszakban magyar zsidók ezreit a deportálástól megmentő svéd diplomatáról nevezett elismerést azok vehették át, akik bátor kiállásukkal, életútjukkal példát tudnak mutatni a közéletben.
Az idei díjazottak: Déri Ildikó, a Gandhi Gimnázium korábbi igazgatója, Fritz Zsuzsa, a Bálint Ház Igazgatója, Incze Zsuzsa, a Csellengők című tévéműsor szerkesztője, Kamarás István író, szociológus, Landauer Attila kisebbségkutató, nyelvész, Rózsahegyiné Juhász Éva, a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium vezetője és Pusztadobos önkormányzata.
A díjazottakról mások mellett a Raoul Wallenberg Egyesület, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, valamint Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter javaslatára döntöttek.
Az ünnepségen Langerné Victor Katalin, az Emmi társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára a példát mutató embereket méltatta és a közöny, az érzéketlenség, a feledés veszélyére figyelmeztetett. A díjazottakat olyan követeknek nevezte, akiknek a tevékenysége példát mutat az erkölcsi alapú kiállásra.
Niclas Trouvé, Svédország budapesti nagykövete szerint mindnyájunknak felelőssége, hogy felemeljük a szavunkat a rászorulók, kirekesztettek védelmében, valamint “a rossz ellen, a hamis hírek és az eltorzított tények ellen”. A diplomata egy Svédországban élő, erdélyi születésű 93 éves holokauszttúlélő visszaemlékezéséből idézett, aki könyvében az antiszemitizmus, a rasszizmus, az intolerancia veszélyére figyelmeztetett, arra, hogy annak idején ezek a folyamatok lépésről lépésre történtek. Hozzátette: a túlélő mégis optimista, mert a mai fiatalok jobban tájékozottak, mint az 1930-as években élők.
Raoul Wallenberget méltatva Ferenc pápát idézte, aki szerint “Jézus együttérzése a szükséget szenvedők iránt nem valami ködös érzelem, hanem felhívás a keresztények számára, hogy elvigyék ezt a szeretetet”. Ez az a szellemiség, amely a most díjazottakat is jellemzi – mondta.
Yosef Amrani izraeli nagykövet Raoul Wallenberg eltűnésének 73. évfordulóján arról beszélt, nem engedhetjük, hogy az antiszemitizmus, a szemita népek gyűlölete újra felüsse a fejét. Szerinte zéró toleranciára, “politikai tettekre, elhatározásra” van szükség annak érdekében, hogy a föld mindenki számára biztonságos hely lehessen. Azt mondta, az elmúlt időszakban Európában is gyakoribbak lettek az antiszemita támadások. Közölte, ő azt tanulta Wallenbergtől, hogy “ha láttad a gonoszt, szóljál, és nevezzed a nevén”. Ha abban az időben más országokban is lettek volna “Wallenbergek”, ma más lenne a világ – mondta. A szíriai háború áldozataira, szenvedőire utalva – akikről szerinte a világ hallgat – kijelentette: a szolidaritásnak mindig színvaknak, vaknak és süketnek kell lennie a vallási és egyéb hovatartozás szempontjából.
A díjat a Raoul Wallenberg Egyesület kezdeményezte azzal a céllal, hogy etikai mércét és példát állítson a magyar társadalmi- és politikai közélet elé. A díj azok áldozatos munkáját, emberi, közösségi magatartását ismeri el, akik tevékenységükkel, életútjukkal példát mutatnak a Magyarországon hátrányos helyzetben élők, diszkriminációt elszenvedők érdekében, az emberi és állampolgári jogok érvényesítésében kifejtett tevékenységükkel – áll a civil szervezet honlapján.
Raoul Wallenberg 1945. január 17-én indult Debrecenbe, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal és a szovjet főparancsnoksággal tárgyaljon, de soha nem érkezett meg oda. Szovjetunióbeli fogságának pontos története máig ismeretlen, egy 1957-es hivatalos moszkvai közlés szerint 1947. július 17-én halt meg a börtönben, de ezt máig sokan vitatják.
Wallenberg az Egyesült Államok, Kanada és Izrael tiszteletbeli állampolgára, 2012-ben az amerikai törvényhozás a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, a Kongresszusi Aranyérmet szavazta meg neki. 2003-ban a Fővárosi Közgyűlés Budapest díszpolgárává avatta, tevékenységére több emlékmű és szobor emlékeztet Budapesten.
