A Hajdú-Bihar megyei rendőrkapitányságokról érkeztek a kutyavezetők szolgálati ebeikkel Debrecenbe egy kis tréningre. Az még hagyján, hogy a kutyák és vezetőik alakzatba rendeződtek, az sem nagy dolog, hogy az ebek parancsszóra ülve, fekve maradtak, amíg vezetőjük távolabb ment. A java csak azután kezdődött, amikor megérkeztek a rosszfiúkat megjelenítő segítők. Ők lettek a leküzdendő ellenség: a rendőrkutyákban írmagja sem maradt a barátságosságnak. A kutyás zsaruk felálltak egymással szemben két sorban. A vezetőknek nem csekély erőfeszítésükbe került visszafogni az ebeket, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy elkapják a két sor között végigmenő „csibészt”. A segítőnek így sorozatban kellett átélnie a megpróbáltatásokat, igaz, mindezt védőruhában és sisakban tehette. Ezután a segítők a sorban álló ebek elé léptek, hergelték őket, majd megfordultak, és futottak, egészen addig, amíg a vezényszóval indított kutya utol nem érte őket. A hab a tortán a nagyerdei stadionnál tartott gyakorlat volt: a kutyás rendőr szemmel tartotta az igazoltatott futballhuligánokat, és aki ellenállt, azt rendőrkutyával fegyelmezte.
Két segítő váltotta egymást a nap folyamán, s míg ők a délután végére számtalan véraláfutást gyűjtöttek, a zsarukutyák és vezetőik a tréning alatt számos tapasztalattal lettek gazdagabbak.
TAKÁTS
FOTÓ: SZABÓ LÁSZLÓ
