Január 16-17-én gyűltek össze Pécsett a PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékén a Zsolnay Kulturális Negyed E 25-ös épületében, a nyolctagú EDUC Egyetemi Szövetség olyan kutatói, akik a fogyatékosság fogalmával kapcsolatban végeznek kutatásokat, e témakörben oktatnak, vagy ehhez kapcsolódó szolgáltatást nyújtanak. A Disabilities and Abilities Framed by Context címmel rendezett kétnapos, angol nyelvű konferencia egyúttal lehetőséget teremt egy szakértőkből álló panel összeállítására is, akik egyedi nézőpontjaik bemutatása révén párbeszédet ösztönöznek, valamint azonosítják a közös alapokat és további együttműködési lehetőségeket.
A Pécsi Tudományegyetem által az EDUC-SHARE projekt WP 1 részeként szervezett konferencia a fogyatékosságok társadalmi konstrukciójára és az egyenlő lehetőségek biztosítására irányuló kérdéseket is érinti. A szakmai diszkusszióra norvég, cseh, francia, olasz partneregyetemeinkről is érkeztek szakértők. Elsőként Magdali Csaba, a PTE Támogató Szolgálat vezetője, szociális szakértő, fogyatékosügyi koordinátor üdvözölte a partneregyetemek összegyűlt képviselőit. „A civilizáció egyik mérőeszköze, hogy egy adott társadalom hogyan bánik a legkiszolgáltatottabb tagjaival, a fogyatékosággal élőkkel” – hangsúlyozta megnyitó beszédében Magdali Csaba.
„A kutatásom rávilágít arra, hogy a kommunikáció és a történetek megosztása tükrében nyerhetnek értelmet az életünk eseményei”– emelte ki Line Joranger, a South-Eastern Norway Egyetem professzora. Előadásában arra fókuszált, hogyan lehet olyan helyzetet teremteni, ami a fogyatékossággal élők számára egy alkalmat adhat, amikor megosztják a történetüket. „Ennek a lényege a mindennapjaik bemutatása, megértése lenne, például a művészet eszközeivel” – tette hozzá a norvég Line Joranger.
Az üléselnök Bigazzi Sára amellett érvelt, hogy az inkluzivitás mind a normatív, mind a marginalizált társadalom számára egyaránt hasznos lenne:
„a normatív társadalom készségei fejlődnének, mint az empátia, a mentalizáció, a rugalmasság, valamint a megküzdési módszereik tárháza is szélesíthető lenne ezáltal.”
Előadásában a fogyatékosság fogalmát járta körül, például az öregedő társadalmak szemszögéből. Látható egyebek között a technológia fejlődéséről lemaradó, leszakadó csoport. A szemléltetést szolgáló példákat is említett, mint a „Párbeszéd a sötétben” című, amikor egy sötét szobában kell tájékozódnia egy látónak, akinek ebben a helyzetben lehetősége nyílik a látás terén hátrányos helyzetbe kerülni. Bigazzi Sára hangsúlyozta továbbá a narratíva megváltoztatásának szükségességét, valamint a bizalom fontosságát a közösségben.
„A diverzitás, a sokszínűség önmagában nem garantálja az inkluzivitást, a be- és elfogadást” – emelte ki Csovcsics Erika, a PTE BTK Neveléstudományi Intézet Romológia és Nevelésszociológia Tanszék tanársegédje, majd hozzátette: „a tanárképzésnek olyannak kell lennie, hogy a hallgatóknak lehetősége legyen megtapasztalni a befogadó attitűdöt, amelyet majd a végzésük után sokszorosan kamatoztatni tudnak.” Ebben a tanároknak kell elöl járniuk jó példával, hiszen ők a kulcsszereplők. Az oktatás átalakulására, valamint a ’soft skill’-ek fontosságára is kitért.
A fogyatékosság huszadik századi történetét, valamint a terminológia, a megnevezések folyamatos változását mutatta be az olasz Cagliari Egyetem Oktatási, Filozófiai és Pszichológiai Karról érkező Donatella Rita Petretto, aki az esélyegyenlőséget egészségügyi szempontból vizsgálta. „Az inkluzivitás egy rendkívül komplex megközelítést igényel, hiszen, ha például a telemedicinára, az e-egészségügyre gondolunk, akkor úgy tűnhet, hogy a fogyatékkal élők számára előnyt jelenthet, azonban felmerül a digitális szakadék kérdése. Bizonyára lesznek olyanok, akik a digitális eszközöket vagy nem tudják jól kezelni, vagy nincs hozzáférésük” – hívta fel a figyelmet Donatella Rita Petretto. A diskurzus még számos érdekes, fontos irányban folytatódott a konferencia keretében, az előadásokból absztrakt-kötet is készült.
(Forrás: Pécsi Tudományegyetem)
(Fotó: Csortos Szabolcs)
