Szívbeteg, immunbeteg, epilepsziás rohamai vannak, részben megvakult, több esetben is átmenetileg megbénult a debreceni Vincze Zsuzsa. A 28 éves lány ennek ellenére nem adja fel, hiszen, mint mondja, ő „szerelmes az életbe”. Bár hivatalosan munkaképtelen, mégis folyamatosan önkénteskedik, de táncol, vív és búvárkodik is. Szerkesztőségünknek elárulta, honnan merít erőt mindehhez, és mit tanácsol az egészséges embereknek.
A “három kutyatestőr”
Három kutya és sok-sok papírdoboz társaságában fogadott Vincze Zsuzsa debreceni lakásában, egy régi társasházban. Elsőként Rumi, a vakvezető labrador, aki egyben epilepsziás roham-jelző, szaladt oda hozzám. Nyomában Ann, a „hangulatfelelős” házőrző boxer, akit korábbi tenyésztője megkínzott, mert fehér színe miatt értéktelennek tartotta, de Zsuzsa befogadta. És ott volt még Gusztávó, a „bandita”, az apró termetű csivava, akiből szintén epilepsziás roham-jelző kutya lesz. És, hogy miért a sok papírdoboz? Azért, mert Zsuzsa épp költözködik.
A debreceni Vincze Zsuzsáról több helyen is olvashattunk már az elmúlt években. Megírták róla, hogy gyerekkorában fedezték fel rajta a polineuropathya (az agyon és a gerincvelőn kívüli idegek többszörös betegsége) előjeleit. Epilepsziás rohamai és az immunhiányos betegsége miatt negyedikes kora óta magántanuló volt. Tizenhárom évesen átmenetileg megbénult, de az egyik orvosa szerint csak szimulált, hogy ne mehessen iskolába. Tizenkilenc éves korában egyik napról a másikra vakon ébredt. Az első összeomlás után azonban úgy döntött: nem hagyja, hogy a betegség legyen az úr, elkezdett sziklát mászni, vívni, táncolni és búvárkodni is. Természetesen mindezt segítséggel. Betegségei ellenére a legjobb tanulók között volt az iskolában, de tanulmányai után nem dolgozhatott, mert 100 százalékos munkaképtelennek nyilvánították. 2014 áprilisában pedig lebénult a jobb lába, az érző és a mozgató idegek felmondták a szolgálatot.
Újra megtanulni járni
„Infúziót, fizikoterápiás- és plazmaferezis kezelést kaptam. Újra meg kellett tanulnom járni. De nem csak a betegséggel, hanem időnként az orvosokkal is küzdenem kell, hiszen a mai napig van, aki szerint mindez csak pszichés tünetképzés, a betegségeim nem valósak. Szerintem pedig részben orvosi műhibák miatt kerülhettem ilyen állapotba. A gyógyulásomhoz nemcsak a nyugati, hanem a keleti orvostudományt is segítségül hívom, így természetgyógyászt is felkerestem. Jelenleg akupunktúrás kezelésekre járok, annak ellenére, hogy korábban szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban. De örömmel mondhatom, hogy most egész jól vagyok, már bokamerevítő nélkül is tudok közlekedni. Az, hogy 100 százalékosan rokkantnak nyilvánítottak, nem jelenti azt, hogy tétlenkedjek, és belenyugodjak, hogy az adófizetők támogatásából élek. Úgy érzem, ha dolgozok, azzal segítsek a társadalomnak, amely szintén segít nekem. Cikkeket írok egy internetes oldalra, illetve kutyakiképző iskolában is dolgozom, a viselkedészavaros kutyák szocializációjával foglalkozom.” – mondta Zsuzsa.
A lány egyébként azt is hozzátette: nem teljesen vak, csőlátása van, és érzékeli a fényeket is.
Debreceni Hősök
Vincze Zsuzsa megragad minden lehetőséget arra, hogy önkéntesként segítse a rászorulókat. Csatlakozott a Debreceni Hősök nevű civil kezdeményezéshez, amely nehéz helyzetben lévő emberek, vagy akár szervezetek számára igyekszik segítséget nyújtani. A szervezet első nyilvános rendezvénye tavaly ősszel volt. Az Ifjúsági Házban lévő Dharma Klubban szerveztek jótékonysági koncertet, melynek bevételét Zsuzsi gyógykezeléseire ajánlották fel, aki megkapta a Debreceni Hősök Vándorkupáját.
„Tavaly decemberben rászoruló gyermekeknek gyűjtöttünk Mikulás csomagokat, amiket stílusosan egy szuperhős jelmezbe öltözött társunk adott át nekik. A Debreceni Hősök olyanoknak segítenek, akik bár nehéz helyzetben vannak, mégis kitartanak, és nem adják fel a kilátástalannak tűnő helyzet ellenére sem. Nem várhatjuk ölbe tett kézzel a csodát, nem hagyatkozhatunk például az államra, hogy majd megoldja helyettünk a problémáinkat, és mindenben segít. Mi emberek adhatjuk ezt meg egymásnak, csak összefogással tehetjük jobbá egymás életét. Mindezzel példát is szeretnénk mutatni.” – tette hozzá Zsuzsa.
A Debreceni Hősök következő rendezvénye március 20-án lesz ugyancsak az Ifjúsági Házban, a Dharma Klubban, ahol új gazdára lel a vándorkupa is. Zsuzsa azt mondja: a pozitív életfelfogás az, ami mindig túllendíti őt a nehézségeken.
Kitörni a komfortzónából
„Szerelmes vagyok az életbe. Annyi szépséget tartogat, és annyi lehetőséget, hogy szinte fel sem tudjuk fogni. Mert azt hiszi az ember, hogy neki úgysem jön össze. De ez nem igaz. Régi magyar felfogás a pesszimizmus. Már előre megmondjuk, hogy nem fog sikerülni. Pedig dehogynem! Csak ki kell törni a komfortzónából, és lépésről lépésre tenni a céljaink érdekében. A betegségeim miatt sokszor kerültem olyan helyzetbe, amikor nem csak azt nem tudtam, mit hoz a holnap, de azt sem, mi fog történni a következő fél órában. Lesz-e egyáltalán tovább? Az, hogy most jól vagyok, nem jelenti, hogy nem jön hirtelen egy újabb epilepsziás roham, vagy bármi, ami miatt borul minden. De nem engedem, hogy a félelmeim befolyásolják a hangulatomat és a tetteimet. Az sem, hogy a negatív emberek tegyék ugyanezt. A mottóm: „Nem engedem, hogy a megváltoztathatatlan zavarjon.” Ezt a mondatot a csuklómra is tetováltattam. Sok olyan kellemetlenség van a mindennapokban, amik ellen egyszerűen nem tudunk mit tenni. Például kapunk egy magas fűtésszámlát, vagy eltörik egy pohár a konyhában, netán valaki lemond egy találkozót, esetleg elkésünk valahonnan stb. Ezek mind-mind az élet velejárói, olyan napi bosszúságok, amik mindig is voltak, mindig is lesznek. Nem kerülhetjük el őket. De nem szabad hagyni, hogy megmérgezzék a hangulatunkat, és ezek a negatív gondolatok töltsék ki az elménket. Fontosabb a szellemi és a lelki béke és nyugalom megőrzése. Ez persze nem könnyű, de csak hozzáállás kérdése, ki hogy éli meg. Választhatok: dühöngök és mérgezem az elmémet mondjuk egy magas fűtésszámla miatt, vagy azt mondom, hogy oké, most ez van, ezért egy pár napig kevesebbet költök valamire. Én igyekszem mindig így hozzáállni a dolgaimhoz. Az egészségi állapotomban pedig próbálok annyi javulást elérni, amennyit csak lehet, és sosem adom fel az álmaimat.” – mondta Zsuzsa.
Az álmok útján
És itt térjünk vissza ahhoz, miért is találtuk Zsuzsát épp egy költözés kellős közepén. A lány ugyanis párjával -és persze a „három testőr” kutyával- Budapestre költözik. Ezzel egy újabb álma valósulhat meg.
„Mindig is nagy álmom volt, hogy kertes házban éljek, és a kutyák mellett végre lesz egy cicám is. Mivel a párom a fővárosban él, ezért ott kezdek új életet. Továbbra is a négylábúak kiképzésével szeretnék foglalkozni, már többen jelezték, hogy rám bíznák a kutyájuk nevelését. Debrecentől sem szakadok el, rendszeresen látogatok haza, és a Debreceni Hősök munkáját is segítem. Nagy álmom, hogy egyszer Svédországba költözhessek, ezért hangos szótár és nyelvtanuló programok segítségével belevágok a svéd nyelv tanulásába. Fontos, hogy az embernek mindig legyenek céljai, ezek visznek minket előre az életben. Az álmainkért pedig tenni és küzdeni kell, kerüljön is az utunkba bármilyen akadály – az én esetemben a betegségek. A tétlenség és a céltalanság ugyanolyan veszélyes és ugyanúgy legyőzhet minket, mint a betegség. Ezért kell mindig erősnek és kitartónak lennünk, a jó dolgokra és a céljainkra koncentrálnunk. És közben segíteni másokat abban, hogy elérjék ők is azt, amire vágynak.”
Kenyeres Attila
Hasonló cikkek:
